Egy gyászjelentés margójára… Szomorú szívvel búcsúzunk kedves kollégánktól Kisszékelyi Évától!
Ismét elment a középfokú magyar vegyipari szakképzés egy szerény, de jelentős személyisége. Szomorúan kaptuk a hírt elhunyt egykori kollégánk, Kisszékelyi Gyuláné, Éva, a diákok Éva nénije, aki egész életét az oktatásnak, a gyerekeknek szentelte.
Több mint ötven éve ismertem. Egykor, mint fiatal, pályakezdő mérnöktanár, Ő írt be az Irinyi János Szakközépiskola Vegyipari osztályába, és majdnem Ő lett az osztályfőnököm. Irinyis tanulmányaim során laboratóriumi gyakorlatokat vezetett, szinte minden laboratórium típusban Ő tanított, sok mindent köszönhettem Neki a szakmából, szakmaszeretetből.
Ismét elment a középfokú magyar vegyipari szakképzés egy szerény, de jelentős személyisége. Szomorúan kaptuk a hírt elhunyt egykori kollégánk, Kisszékelyi Gyuláné, Éva, a diákok Éva nénije, aki egész életét az oktatásnak, a gyerekeknek szentelte.
Több mint ötven éve ismertem. Egykor, mint fiatal, pályakezdő mérnöktanár, Ő írt be az Irinyi János Szakközépiskola Vegyipari osztályába, és majdnem Ő lett az osztályfőnököm. Irinyis tanulmányaim során laboratóriumi gyakorlatokat vezetett, szinte minden laboratórium típusban Ő tanított, sok mindent köszönhettem Neki a szakmából, szakmaszeretetből.
Később számos szakmai-pedagógiai programban vettünk részt közösen, már mint kollégák, a két iskola képviseletében, még a világbanki programok idején, a 90-es években. A vegyipari szakmacsoport világbanki iskolái elég zárt, és egymás irányában nagyon is kollegiális közösséget alkottak; nem volt nehéz, hiszen a résztvevő vegyész és gépész mérnöktanárok személyesen is jó kapcsolatot tartottak. Szakma szerte híresek voltak a Szolnokon, Nagykanizsán, Debrecenben, Veszprémben vagy éppen a budapesti Irinyiben és a Petrikben szervezett továbbképzések, műhelymunkák, amelyek eredményeként megteremtettük az igazán XXI. századi vegyészképzés feltételeit. Éva ezeken a találkozókon aktívan részt vett, munkájára, ötleteire mindig számíthattunk.
És nekem jutott az a feladat, hogy 2007-ben a Fővárosi Önkormányzat által elrendelt Irinyi-Petrik iskola összevonást, mint a Petrik igazgatója, végrehajtsam, lebonyolítsam. Nem volt könnyű időszak, bár sok személyes és érzelmi alapú probléma megoldásában segített, hogy az Irinyi egykori diákjaként közelíthettem a megszűntetésre ítélt intézményben dolgozó pedagógus és nem pedagógus kollégákhoz. Éva ebben is fontos szerepet játszott, és bár szíve mindig az Irinyit tartotta az Alma maternek, az összevonás nehéz munkájában megértően támogatott, csakúgy, mint az új, közös iskola munkahelyi légkörének kialakításában, amiért mindig hálás voltam Neki. Kollégái és tanítványai egyaránt szerették, tisztelték.
Emlékét tisztelettel megőrizzük!
(Bertalan Zsolt, egykori Irinyis diák, a Petrik Lajos Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója.)