Fájó szívvel tudatjuk, hogy iskolánk egykori tanára, Szénásy Józsefné életének 98. évében elhunyt. Az alábbiakban Bertalan Zsolt, nyugalmazott igazgató emlékező sorait olvashatják:
„EGY IGAZ PEDAGÓGUS EMLÉKÉRE
Életének 98. évében örökre eltávozott Szénásy Józsefné, Mária, sok-sok „régi” petrikes számára „A Liza”, aki generációkat tanított matematikára, fizikára, és generációk rajongtak érte szigorú, de mindig igazságos és diákszerető egyénisége miatt.
Pályafutását a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban kezdte, ha jól emlékszem, 1948-ban, és innen is ment nyugdíjba a hetvenes évek végén; bár óraadóként még évekig tovább tanított. Olyan munkatársakkal dolgozhatott együtt, mint a vele közel egyidős Czakó Jenő, Katona József, Báti Iván, és az „eggyel fiatalabb” generációhoz tartozó Jesse Tibor, Magyar György, Szabó László, akik vele együtt meghatározó egyéniségei voltak a magyar középfokú vegyészképzésnek. Sajnos ma már ők sem élnek.
Neveltetése, családi háttere nem tette igazán hívévé a hatvanas-hetvenes évek társadalmának, de a szakmaszeretete, és a pedagógiai meggyőződése átsegítette a kor nehézségein. Mindig fontos feladatának érezte a műszaki tudományok magas szintű műveléséhez szükséges alapozó matematikai és természettudományos tantárgyak oktatását, a tudományos szemlélet kialakítását.
Pályája második felében a felnőttek oktatására, továbbképzésére fordította figyelmét. Az iskola egykor majdnem teljesen önálló szervezeti egységeként működő felnőtt – esti és levelező – tagozat igazgatóhelyettese lett. Számos vegyipari vállalat oktatási osztályával közvetlen kapcsolatban állt, szervezte a dolgozók, a szakmunkások érettségit adó képzését, és a dolgozók két-, három- és négyéves szakmai oktatását is. Ebben a munkájában kiváló munkatársakra talált Horváth Árpádné, Marika iskolatitkár és dr. Golopencza Pálné vegyész – korábban szintén iskolatitkár – kollégáiban. Sajnos ők sem élnek már.
De ugyanilyen lelkesedéssel és odafigyeléssel foglalkozott fiatalabb munkatársai, szakterületi pályatársai segítésével, a szakmai, pedagógiai tapasztalatai átadásával.
Mária kilencvenedik születésnapjára néhányan, akik közel álltunk hozzá, szerveztünk egy kis megemlékezést. Felkerestük az otthonban, ahol lakott, ahol gondját viselték. Ugyanott, ahol Somlai Ivánné, „Sacika” is utolsó éveit töltötte. Örömmel fogadott minket. Végignéztünk több tucat, vagy talán száz fényképet a családjáról, az ifjúságáról és főleg a Petrikről. Neki az iskola volt az egész élete. Nyugodjék békében!…”
